2015. február 7., szombat

MAT* - blogindító


Az én szememben azok az IGAZÁN NAGY ANYÁK és APÁK (csupa nagybetűvel), akik sérült gyermekeket gondoznak, nevelnek. 









Néhány évvel ezelőtt írtam egy cikket a Fehér Bot Napjára, ebből idézek fel néhány mondatot:

...az élet úgy hozta, hogy az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Nappali Kórház részlegén az orvoslás egy olyan változatát ismertem meg, amikor a testi nyavalyák mellett még a lelkével is foglalkoznak az „ember lányának”. A történet „fehér bot” aspektusát Titusz, a gyógymasszőr képviselte, aki gyengén látóként „gyömöszölte” attól fogva a családomat és engem. Nyaki gerinc problémánktól a lumbágóig mindenre volt megoldása. Már-már a gyerekünkké is fogatuk őt. Közben láttuk, ahogy felnőtté, majd felelős családapává válik, így, a rossz szemével. Példálózni is szoktunk vele mások előtt, hogy az elkeseredésre Titusznak aztán oka lehetett volna, hiszen ő igazán hendikeppel indult. Mégis pozitív életszemlélettel éli az életét, és még az esős időnek is örül. Tőle hallottuk, hogy nem látó sorstársai színesen álmodnak, és még moziba is járnak. Biztatott bennünket, hogy próbáljunk mi is végignézni filmeket csak hanggal, kép nélkül, „ja és van láthatatlan kiállítás is” ráadásnak. Forrás

Titusz tehát hét éve megnősült. Felesége, Mariann szintén látássérült, de mindketten teljes emberként állják a sarat a munkahelyükön és az élet minden területén.
Hat éve született meg kislányuk, Alíz.
Alíz is - hiába a korai műtéti beavatkozásoknak -, sajnos rosszul lát. De ahogy a pozitív életszemléletű apukája mesélte korábban, ő lát hármójuk közül a legjobban.

Idén tehát Mariann és Titusz kislánya, Alíz iskolába megy...

Titusztól hétről hétre hallom, hogyan is állnak ezzel a bizonyos iskolába menéssel. Felvetettem neki a minap, hogy mi lenne, ha az iskolaválasztástól, a nyíltnap-látogatáson, a beiratkozáson át, egészen az évnyitóig, sőt még azon is túl, minden apró részletről beszámolnánk, példát mutatva később más sérült gyermeket nevelő szülőknek is. Tennénk ezt - ha nem is verses formában -, de közel hasonló stílusban, mint a Kormos István tolla által életre kelt Vackor nevű kis medvének az óvodától az iskolába való meneteléről szóló történetében, s hogy még egy hat éves gyermek is értse, mi és miért történik vele.


Titusz megörült az ötletnek és a család is jóváhagyta.


Blogot indítunk tehát. Ők hárman mesélnek nekem, s én gépbe írom a történéseket napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra, fotókkal, gyerekrajzokkal tarkítva.


Rövidesen felkeresem őket az otthonukban egy családi interjúra.


(:digitális írnok:)
*Mariann-Alíz-Titusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése